Álom, álom, édes álom...

Hosszú idő után, tegnap este újra alkottam. S bár a személyes oldalaimat nem igazán szoktam itt megmutatni, most újra kivételt teszek. Íme:

Minden változik

Nagyon régen nem jelentkeztem már itt. Pedig lett volna mit leírni, lett volna mit "megscrappelni". Mégsem tettem. Mert nem volt rá időm, energiám, vagy éppen magamba fojtottam inkább a gondolataimat, érzelmeimet.
Az idő szélsebesen szalad, s a mi életünkben is sok változás következett be. Talán egyszer majd összeszedem magam, hogy ezekről is jegyzetet, vagy oldalt készítsek. Most csak röviden:
- Lillácska 6 éves lett! hamarosan elballag az oviból
- Annácska megtette első önálló lépéseit, kimondta első szavait (a maga nyelvén folyamatosan beszél)
- Régóta dédelgetett álmunk vált valóra. Sikerült egy kis családi házat vennünk. Így most egyik szemem nevet, a másik sír. Mert ez bizony elég nagy változás lesz. Egy kis falucskába költözünk a hónap végén. Egy teljesen ismeretlen világba. Ahol senkit nem ismerünk. Ahol nem lesz a panel megszokott kényelme. Ahol nem tudom mi vár ránk......
- Ma van Anyukám születésnapja. S ezt már nem ünnepelhetjük közösen. Mert Ő 2 hónapja örökre elköltözött tőlünk. S ez a legnagyobb változás, amit még csak most kezdek igazán felfogni. Amit nem lehet igazán megérteni. Ami miatt sokszor úgy érzem, minden mindegy. Ami miatt gondolkodni sem merek mostanában. Ami miatt minden más értelmet kapott. ....

SZünet

Nagyon régen írtam ide utoljára. Az elmúlt időszakban szinte csak a CT "munkáim" bemutatására korlátozódtak a bejegyzéseim. Most pedig Nathalie is nyári szünetet tart, így nincs "kötelező" bemutatni valóm. Ez jól jött nekem, mert valahogy egyre nehezebb volt időt szakítanom az alkotásra, a blogolásra.
Most meg olimpiai lázban égek én is, s ilyenkor késő este a napi eseményeket nézem vissza.

Azért nem szeretném elhanyagolni ezt a blogot.
Két dolgot meg is osztok gyorsan minden kedves olvasómmal.

Az egyik: hagyományos album készítésébe kezdtem!!!! Eddig mindig csak csodáltam a gyönyörűséges scrap oldalakat, amik nem digitálisan készültek. Számomra ezek utánozhatatlanok voltak. Aztán gondoltam egyet, s szülinapomra megleptem magam egy online tanfolyammal. A scrapbook.hu-n Timcsoca vezeti az oktatást. Ez már a 3. hetünk. Egy 10 oldalas albumot készítünk el Timcsoca segítségével. 2-3 naponta kapjuk az új leckéket. Bár nem vagyok napra kész, de haladok. S tényleg nem gondoltam volna, hogy egyszer az én kezeim közül is kikerül majd egy ilyen szépség. Fantasztikus érzés!
Megmutatom a borító oldalt.

A másik, amit szeretnék megosztani Veletek, egy olvasmányom. Valamikor a blogírásom elején írtam én könyvekről is.
Lassan 2 hónapja, hogy részt vette egy játékon a neten, s nyertem egy regényt. Vasas Judit első könyves író alkotása egy kalandregény. Címe: Mah-ree Nok
Bevallom, a kalandregények nem igazán vonzanak, de miután megkaptam a könyvet (pont a szülinapomon) kíváncsiságból beleolvastam, hogy mégis milyen. S annak ellenére, hogy épp egy másik regényt olvastam, nem tudtam letenni. Esténként, mikor már minden elcsendesült a lakásban, leültem, s faltam az oldalakat.
A történet főszereplője 5 gyerek, akik hihetetlen kalandba keverednek egy régi indián varázskönyv által. A cselekmény igazán mozgalmas, s aki figyelmesen olvas, sok hasznos, megszívlelendő dolgot is talál a sorok között. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is ragadott meg engem annyira ebben a műben, a tartalmat pedig szándékosan nem akarom leírni. Viszont akinek felkeltettem az érdeklődését, annak megmutatom a könyv borító oldalát, s egy link, ahol megvásárolhatjátok. Ha valaki elolvasta kíváncsi lennék az Ő véleményére is.

Testvérek

Rendszeres olvasóim tudják, hogy nem gyakran, de azért mutatok teljesen beazonosítható képeket is Lillácskáról. Most is egy ilyen következik. A fotó azt hiszem magáért beszél.
A készlet pedig nem CT-s készlet, mint általában amiket itt megmutatok, hanem egy nagyon aranyos tündéres freebie. Evus oldalán láttam, s rögtön megtetszett nekem is. (Köszi Evus! Látod, olvaslak ám, ha nem is írok.)

Íme az alkotásom:

S Aurelie készlete:

S egy hír Nathalie háza tájáról: Újra érdemes körülnézni a boltjában, mert minden készlete 60%-os kedvezménnyel kapható most!

Szép napokat mindenkinek!

Új év, új ÉLET

Tudom, az új évi köszöntéseken  már mindenki túl van. Én egy kicsit megkésve kívánok (legalább nem olyan megszokott a köszöntés) minden kedves olvasómnak, ismerősömnek, scrap-társamnak nagyon boldog új esztendőt. Kívánom, hogy mindannyiotok titkos vágya is teljesüljön ebben az évben. Mint ahogyan az én titkos vágyam is teljesült (igaz, már 1-2 éve várok rá).

Az én évem nagyon jól kezdődött, s gyökeres változást hozott eddigi életemben. Számomra valóban új élet kezdődött idén. Január 2.-án hoztuk haza ugyanis a kórházból a legifjabb családtagot. Így most már két gyermekes anyuka lettem!!
2011. december 28-án született meg második kislányunk: Anna.
Mivel haránt feküdt a pocakomban, császármetszéssel jött a világra 3250g-mal és 51 cm-rel.

A Szilvesztert tehát a kórházban töltöttem, de azért vidámságból nem volt hiány. Az év utolsó szoptatására úgy hozták ki a babákat, hogy mindegyikük fején volt egy kis papír sapi. (A legtöbb baba aludt is. Vajon hol és hogyan buliztak ők addig?)


Ezzel a fotóval (sejtem, hogy scrap oldal is készül még belőle, talán nem is egy) szeretnék tehát nagyon Boldog Új Évet kívánni mindenkinek.

Szép napokat mindenkinek!

Ádvent

Ma már a 3. gyertyát gyújtottuk meg az adventi koszorún.

Lillácska pedig szorgalmasan bontogatja az adventi naptárába rejtett csomagocskákat. Minden nap talál benne egy mesét, 2-3 db-ot egy puzzl-ből ( a végére összeáll egy hófehérkés kép), matricákat, vagy épen hajgumit hajcsattal.

 Ez az időszak az elmélyülés, a ráhangolódás, felkészülés ideje. Most, hogy már nem dolgozom, egy picivel több időm van nekem is készülődésre. Lillával közösen készítünk képeslapokat, díszeket.

Éjszakánként pedig - mivel elaludni egyre nehezebben sikerül - sokat gondolkodom. Karácsonykor ünnepeljük Jézus Krisztus születését, s olyan jó lenne, ha valóban újra megszületne mindannyiunkban!
Karácsony után pedig (bízom benne, hogy valóban csak utána) hamarosan 180 fokos fordulatot vesz az életünk. Egyre többet gondolok erre, de igazából még nem tudom elképzelni milyen lesz, mit hogyan oldok majd meg. Újabb és újabb kérdések jönnek elő, amikre eddig nem is gondoltam.

Az oviban már 2 hete megrendezték az adventi vásárt. Minden csoportban készültek az óvónénik, s a szülők (mondjuk a mi csoportunkból csak 5 anyuka) valami kis aprósággal. A befolyt összeg (nálunk 24 000Ft) pedig a csoporté lett. Én poháralátéteket készítettem teás tasakokból,

 s fűztem néhány karkötőt, nyakláncot. Ezek között volt gyerekeknek való,

de volt felnőttesebb is.

Áldott felkészülést, várakozást kívánok mindenkinek!

Otthon, édes otthon

Mostanában nagyon sok helyen tűnik fel ez a téma. Még scrap körökben is. Sajnos kommentelni nekem sem igazán volt időm az utóbbi hónapokban, de többetek blogján láttam az édes otthon vonatot. Csodaszép. Hamarosan elkezdem a töltögetést én is.

Nathalie egyik készlete szintén az otthon címet kapta. Nézzétek csak:

Tele van gyönyörű elemekkel, scraptársaim fantasztikus oldalakat alkottak vele. Figyeljétek csak Nathalie blogját, 10-e után biztosan megmutatja. Kapható: scrapbird; coolscrapsdigital


Én nem annyira meseszerű, illetve fantasia képet készítettem, csak egyszerűbbet. Először mutatom, aztán írok róla.

Nos, a fotókon azt látjátok, ahogyan Lilla szobája készült, már több, mint 4,5 éve!
S most jön a nagy titok. Előtte azonban szeretném megköszönni mindenki kedves hozzászólását előző bejegyzésemhez. Jó tudni, hogy azért tényleg van még olvasóm, annak ellenére, hogy bizony én is jó ideje csak passzívan olvasgatok.
Szóval hamarosan újra át kell rendeznünk a gyerekszobát, ugyanis januárra várjuk Lilla kistesóját!!!!
Ez az oka annak, hogy egy ideje szinte a tyúkokkal feküdtem, (na, jó, azért nem egészen, de sokszor előfordult, hogy én is elaludtam este, amikor Lillát altattam), s géphez ülni meg nagyon ritkán volt időm.
Hogy ezután többet blogolok-e azt még nem tudom. Ezen a héten már nem dolgozom, de ha a baba megszületik biztosan megint ritkán kerülök a gép közelébe. Addig azért igyekszem jönni.

Szép napokat mindenkinek!

Könyvek

Elkészült a 2. ajándék fotókönyv is. Holnap megyek érte. Izgulok, hogy jól sikerült-e. (mondjuk biztosan lesz benne olyan, amin utólag még változtatnék, dehát már nem lehet). Ezután elkezdem készíteni a fotókönyvet a dadusnak.Ma összegyűjtöttem hozzá egy csomó macis képet, mivel Lilla a Maci csoportba jár. Lassan gyűlnek hozzá a fotók is. Ez még nagyobb kihívás lesz számomra, hiszen jó lenne, ha a szülőknek is tetszene.

A fotókönyvekről ju eszembe: ugye mondtam már, hogy Lilla mennyire szereti a könyveket? Képzeljétek, pár hete a kockás fülű plüss alvó nyuszi helyett (ami már védjegyévé vált) könyvet visz magával az oviba is. Van sok olvasós fotónk is. Egy ilyennel készítettem most oldalt kikapcsolódás képen. Ismét Azur egyik készletét használtam fel, pedig ezzel nem is nagyon akartam alkotni. Nem azért, mert nem tetszik, csak egyszerűen nem voltam ráhangolódva, s nem is kötelező. Egyébként egy mega kitről beszélek. Mutatom is.

plusz

 S a boltok linkje: ScrapBird; Coolscrapdigital; Angels-scrap-shop (Azur új boltja)



S ez az oldalam.

S még egy hír Azurtól:

Szép napokat mindenkinek!

Húsvét

Egy kicsit más ez a Húsvét, mint máskor volt. Nagyon más ez a Húsvét, mint gyermekkoromban volt. Nagyon másak most az ünnepek, a családi ünnepeink. Jó ideje kavarognak a fejemben különböző gondolatok, amiket nem is akarok végiggondolni. Valami megváltozott. Bennem? Körülöttem? Ez így nem túl jó, de ez van.

Így most nem mutatok húsvéti képeslapot, színes fotókat feldíszített lakásról....

Hoztam viszont egy verset. Emailben kaptam én i, s most megosztom minden olvasómmal.

Ezzel kívánok ÁLDOTT HÚSVÉTOT mindenkinek!

 

Döbrentey Ildikó:

Kereszt

Uram,
a minap azt kérdeztem valakitől itt a héregi templomban,
hogy hogy van.
Azt válaszolta:
„Aki ide, az Isten házába el tud jönni,
és itt énekelni tud, az jól van.”
Add Uram, hogy ha már nem tudunk
eljönni ide, a Te házadba,
mert gyöngék vagyunk,
mert öregek vagyunk,
vagy mert húz a betegágy,
akkor is jól legyünk.
Add úgy élnünk,
hogy az otthonunk templom legyen,
hogy a kórházi kórterem templom legyen,
hogy az idősek otthonának szobája, folyosója, konyhája
templom legyen!
Add, hogy ne érezzük nyűgnek a keresztet,
amit Te adtál nekünk. Uram!
Mert a kereszt nem büntetés.
A kereszt: feladat.
A kereszt: életünk értelme.
Születésünkkor kapjuk,
s a veled való találkozáskor
tehetjük csak le.
Add, hogy akkor is majd mondhassuk:
„Aki ide, hozzád, haza tudott érkezni,
az jól van.
Köszönöm, Uram, a keresztemet.”

Forrás: Döbrentey Ildikó: Beszélgetek az Úrral - 21. századi imák c. kötetéből

Ez + Az

Néhány változás történt a blogomon, amit szemfüles olvasóim biztosan észrevettek.
Az egyik az, hogy egy ideje szép fehér a hátterem. Sajnos sehogyan sem sikerül idevarázsolnom azt a hátteret, amit készítettem. Egy pillanatra felvillan, aztán annyi. Megmondom őszintén, már csak ideges leszek, ha próbálkozom a beállításával. Van valakinek valami ötlete?

Változotak a logók a bal oldalon. Levettem az Astraya design logóját. Tetszettek a készletei, s örültem, hogy bevett a csapatába, de számomra túl nagy volt az az elvárása, hogy mennyit fórumozzunk. Így aztán inkább kiléptem.

Felkerült viszont a Srap-kreatúra logója. Így Ti is könnyebben eljuthattok Bea igazán kreatív oldalára, s ezzel egy játékban is részt veszek. Erről itt olvashattok. Bea! Itt is köszönöm szépen a segítséget.

S ha már játék: Hékástól és Evustól is kaptam egy díjat, amit itt is nagyon szépen köszönök Nekik!

A részvételi feltételek, szabályok:
- Írj egy bejegyzést, amelyben közzé teszed a Liebster-Blog képet, és másold be ezt az útmutatót.
- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét.
- Ezután gondolkodj el, melyik az a 3-5 blog, amelyiknek tovább szeretnéd adni a díjat, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd őket egy hozzászólásban a jelölésről.
- Tehetséges kezdő blogolókat részesíts előnyben, ne olyanokat jelölj, akiknek több 100 követője van. 


Az első jelöltem Betti lenne, de Ő velem együtt kapta meg azt a díjat Hékástól. Azért nézzétek csak  meg a blogját!!

Így most 3 olyan emberkének adom tovább a díjat, akiket már jól ismerhetünk a scrap világából, de talán ezeket az új blogjaikat még nem annyira.

Bea- Scrap-kreatúrájára már többször felhívtam a figyelmeteket itt a blogomban. Remélem Ti is jártatok már Nála, de ha még nam, akkor itt az idő!!

Maja "Én így csinálom"- Mióta 3 gyermekes anyuka lett, ezt a blogot is vezeti. Én nagyon szeretem olvasgatni. S hogy még erre is tud időt szánni, csak csodálom érte.

Kolibri - Csemete design oldalán nagyon sok ötletet találhatunk, amik gyermekek körében biztos sikerre számíthatnak. Én is kipróbáltam már párat, köszi Kolibri!


Végül pedig 2 képet mutatok. Mindkettő csak egyszerű fotó (scrap oldal még várat magára)
Az első Lillácska első farsangi jelmeze. Így sikerült a mi pillangónk.

A második pedig a Galya pataknál készült. Nagy szomorúságomra tegnap nem tudtam elmenni a Cewe fotósétával összekötött találkozójára. Pedig nagyon készültem rá. Apa látva szomorúságomat, megajándékozott bennünket egy gyönyörű kirándulással. Ezt a fotót ízelítőül hoztam.

Szép napokat mindenkinek!

Gyógyulunk

Csütörtök délután már nem volt láza Lillának, s bár az antibiotikumot még ma is kellett bevenni, már egészen jól volt. Tegnap és ma tehát maximálisan kiélveztük az együttlétet. Olyan jó volt. Gyurmáztunk, olvastunk, pakolgattunk, játszottunk, ebéd után jó nagyot aludt is Lillácska.... Szóval köszönöm mindenkinek az együtt érzést.

Ez alatt az egy hét alatt volt időm olvasni is. Elizabeth Gilbert : Eat, pray, love című könyvét kezdtem el.

Nekem nagyon tetszik. Az írónő 3 helyszínen - Itália, India, Indonézia - átélt élményeivel ismertet meg minket a könyvben.Könnyen olvasható, humoros, érdekes, s nagyon sok át/tovább gondolásra alkalmas témát vet fel. Mindenkinek őszintén ajánlom. Van még pár fejezet hátra, de ha kiolvastam, szeretném megnézni a belőle készült filmet is. Kíváncsi vagyok hogyan dolgozták fel.

Végül pedig Azur újabb mesebeli készletét is megmutatom Nektek. Íme:

Kapható:  Coolscrapsdigital


Az első oldalam nekem is mesebelire sikeredett.

A második pedig egy egyszerűbb lett.

Szép napokat mindenkinek!

Óvoda

Hej óvóda óvóda, ki a csoda jár oda. Hát mi most egy hétig megint nem. Tegnap az ügyeleten kötöttünk ki, mert nagyon fájt Lillácska füle, s nagyon magas láz (39,6 nekem már ez a kategória) társult hozzá. Kaptunk antibacit, meg egyéb más nyalánkságot. Mindenféle ízesítéssel, amiről Lillácskának az a véleménye, hogy egye meg aki akarja, de ő nem akarja. Meg a kúpot sem, meg a fülcsöpit sem, meg a vizes borogatást sem. Persze ételt és italt is nehéz belediktálni. Szóval ez most olyan igazi lábról levevős betegség minden nyűggel és bágyadtsággal. Csütörtökön kell újra orvoshoz menni.

Az állatok viszont járnak oviba, legalábbis Azur egyik készlete szerint. Szerintem meg ez is csodás kit. Mutatom.

Lelőhelyek: ScrapBird; coolscrapsdigital
Terveztem még oldalt vele, de az elmúlt napokban én is olyan levert voltam, hogy nem is jöttem a géphez. Így most csak eggyel készültem el. Felismeri valaki, hol készült a fotó?

Szép napokat mindenkinek!

Heti események

Mostanában alkotói válságban szenvedek. Ha volt is időm a napokban leülni a gép elé, csak rakosgattam a fényképeket, de sehogyan sem állt össze belőle oldal.

Igaz, sokszor még a számítógéphez sem ültem le, mert vagy Lillácska nem tudott elaludni, vagy én is alig vártam, hogy ágyba zuhanjak.

Rendszeres olvasóimnak most leírom mi is történt az elmúlt pár napban.

Azt hiszem ott hagytam abba, hogy a láz elmúltával Lilla már sokkal jobb kedélyű lett, viszont szombaton elkezdett köhögni. Így az új hetet a papa-mama óvódában kezdtük. Milyen jó, hogy tudok számítani a szüleimre! Bizony nagy segítség ez.

Kedden délután mentünk először ovi balettra. Heti 2 alkalommal van, fél óra, s amire mi mentünk, az kifejezetten kiscsoportosoknak szól. Igazából ez olyan tartásfejlesztő, zenés, csoportos mozgás. Szerintem a legtöbb kislány, de az enyém biztosan szereti a zenét, szeret táncolni, pörgölődni. S amikor beiratkozáskor megnéztük a tükrös termet, hát ki sem akart onnan jönni. Szóval az első foglalkozás a múlt héten csütörtökön volt, de akkor még lázas volt Lilla, így nem mentünk. Mivel ez volt az első alkalom számára, ezért még én is bementem vele. Aranyos volt a sok pici. Nyújtógyakorlatokat végeztek, szökdécseltek, pókmászás, nyusziugrás... Lilla aranyosan választott is párt magának, amikor kellett. S a lényeg, nagyon élvezte az egészet.

Másnap már mentünk oviba, mert tudtam, hogy akadályverseny, arcfestés és ugráló vár is lesz. Nem akartam, hogy ezekből kimaradjon Lillácska, s végül is már hétfőn mehetett volna ovi.

Amikor mentem érte délután, egy gyönyörű pillangót vittem haza a hintáról. Arcfestésen ugyanis lepkét varázsoltak az én tündérkémből. Profi fotós is volt (micsoda üzlet) majd lehet képeket rendelni. Addig is, mutatok most egy házi képet. (amúgy sem tudok most scrap oldallal szolgálni)

Este, vacsi közben megtudtam az állomásokat is. Ősz Anyónál felelős kérdések voltak (nem találós kérdések, erre direkt rákérdeztem!) Hamupipőkének segíteni kellett megkeresni az elveszett cipőjét.

Piroskának kigurultak az almák a kosárából, miközben menekült a farkas elől, azt kellett összeszedni. Holle anyónál a megsült cipókat kellett kosárba szedni. Csizmás kandúrnak segítettek a zsákokat a malomba bevinni, Babszem Jankónál pedig a 3 fejű sárkányt kellett ledobálni. (Ezt Lilluka kihagyta, mert félt tőle)

Felkészültem lélekben, hogy közelharcot kell majd vívni azért, hogy a fürdésnél a pillangó elrepüljön Lillácska arcáról. Már majdnem kezdődött a hiszti, de végül megegyeztünk, ha lesz még ilyen, akkor újra pillangó lesz Lilla.

Csütörtökön megint balett volt. Akkor már szépen egyedül bement az én kis/nagylányom. S a foglalkozás végén örömmel hozta a matricát, amit kaptak jutalmul. Nem kis türelem kell játékosan fegyelmezni, s „munkára” ösztönözni ezeket a picúrokat, de ennek az oktatónőnek nagyon jó híre van itt a környékünkön, s nekem is pozitív volt az első benyomásom.

Péntek reggel aztán megint hisztis indulás volt. Lilla nem akart oviba menni. Pedig úgy tűnt szépen felébredt, de a cipőnél már rájött, hogy mégsem, mert mindig sokáig kell várnia rám. Rugdalta le magáról a cipőket, így végül cipővel a kezemben indultunk el. Az ovi előtt kicsit megnyugodott, a kapuban sikerült ráadnom a cipőt. Bent azonban nem akart elengedni. Végül az egyik ügyeletes ovónéni felvette, hogy együtt nyissák ki az ajtót, s nézzék meg, megérkezett-e Noémi néni. Szegény Lillácska csak sírt, hogy „anyával akarok...” Nagyon rossz volt így otthagyni. Ilyen még nem is volt. Képzelhetitek hogy telt a napom? Végül persze megnyugodott, s én is, amikor délután mentem érte, s az óvónő elmondta, hogy nem volt vele egész nap semmi gond.

Hát ez történt velünk.

Ez a bejegyzés elég hosszú lett, ezért a hétvégéről majd legközelebb írok.

Szép napokat mindenkinek!

Egy rossz és két jó hír

Mindhárom hír személyes (na jó, igazából csak kettő), de azért az olvasóimmal megosztom.
Kezdem a rosszal. Sajnos csütörtök óta itthon vagyok Lillácskával állományban. Szerdán este éreztem, hogy nagyon meleg szegénykém. Kapott egy kis lázcsillapító szirupot, ami hamarosan ki is jött az uzsonnával együtt. Aznap éjszaka nagyon keveset aludtunk. Többször is felszökött a láza, volt hányás is, végül egy kúp aztán eredményes volt. Reggel tehát ovi helyett orvoshoz mentünk. Azt a cirkuszt inkább nem részletezem, amit ott rendezett Lillácska. A torka nem gennyes, de van most járvány, s hát a magas láz azért nem játék. Hétfőn elvileg már mehet oviba, ha addigra lemegy a láza. Délután aztán megint jött a láz, olyan kis bágyadt volt szegénykém. Tegnap már köhögött is, s folyt az  orra. A ma éjszakánk pedig még az elsőnél is szörnyűbb volt. Szegénykémnek fáj a torka, el van dugulva az orra (persze orrszívó szóba sem jöhet az orrcsöppekkel egyetemben, s a zsebkendő sem a legbarátságosabb dolog Lilla szemében), fél óránként sírva ébredt. Alig vártam már a hajnalt, mert éreztem, hogy akkor kicsit sikerül majd elpihennünk. Így is lett, 8 óráig tudott aludni Lillácskám. Szóval ez történt 2 hét ovi után. Na, azért nem állítom, hogy az oviban szedte ezt össze, mert apa már néhány nappal előtte fújta az orrát, meg tüsszögött...Ő most már kifelé jön belőle (na persze azért ma is elment hajnalban pecázni), én pedig befelé. Így most köhög, prüszköl az egész család.Na és a papírzsebkendő is fogy bőven.
Most 1 óra mesenézés van, addig gyorsan megírom ezt a bejegyzést.

A jó hírek pedig tegnap érkeztek emailben. Az első nem is annyira személyes. Arról szól, hogy Betti (Geergos) visszatér a scrap világába. Rendeződik a magánélete, s újból alkot, amit az új blogján mutat meg. Készletekkel egyenlőre még nem jelentkezik, de van rá remény. Ugye ez nem csak nekem jó hír?!

A másik jó hír pedig még ennél is jobban feldobott. Emlékeztek, pár napja írtam itt Bea Scrap kraetúrájáról.
Tegnap jött a hírlevél, hogy kisorsolta első blog candyja nyertesét. Akkor mindjárt nem tudtam megnézni, mert véget ért a délutáni alvás, de este megnéztem. S  mit láttam? Bea  egy különdíjat is adott. Méghozzá nekem!!! Alig akartam elhinni. Megmutatom mit kaptam: egy 6 lapos 10 cm-es, garvírozott akril albumot. 

Köszönöm szépen Bea itt is újra!

Szép napot mindenkinek!

Ugrás a mélybe, vagyis első teljes nap az oviban

Ma reggel már mondta Lillácska, hogy nem akar oviba menni, s én se menjek dolgozni. Hiába, korán volt még. Sírt is szegénykém indulás előtt, de éreztem, hogy ez olyan "megpróbálom, hátha mégsem kell menni" sírás volt. Igyekeztem nem figyelembe venni ezt a tiltakozást, s csak meséltem, hogy az alvótársul választott nyuszi már mennyire kíváncsi az ovira. Végül időben odaértünk. Ebben az oviban úgy van, hogy 5-től lehet vinni a gyerekeket, s 1/2 7-ig a tornateremben "gyűjtik" s ott lefektetik őket. 1/2 7.kor aztán mindenkiért jön a saját óvó nénije, s elviszik a gyerekeket a saját csoportszobájukba. A később érkezők pedig már egyenesen oda mehetnek. Sajnos nekünk legkésőbb 1/4 7-re oda kell érnünk, hogy a buszomat elérjem, amivel dolgozni megyek. Így aztán elaludni már nem tud (mondjuk nem is akarna) Lillácska, viszont be kell mennie, s csendben lenni a tornateremben. Odaértünk, levettem a kabátját, cipőjét, elköszöntünk egymástól, s már vitte is a dadus néni. Ma pont a mi dadusunk volt az ügyeletes, legalább őt már ismerte. Nem sírt, bár azt akarta, hogy én vigyem be, de én oda már nem mehettem be. Onnantól aztán nem tudom mi történt. Sokszor eszembe jutott, vajon most mit csinálhat az kicsi lányom?
3/4 4-re értem érte az oviba. Kint voltak az udvaron (akik még ott voltak. Amikor meglátott futott elém, s ugrott a nyakamba. A "mi " óvó nénik is ott volt még, s elmondta, hogy az evést és öltözködést még bizony gyakorolni kell, de amit evett azt szépen tisztán ette. (Valahogy ez egészen másként hangzott, mint ahogyan tegnap a másik óvó néni mondta)Aztán biztatott, hogy majd megtanulja, csak látszik rajta, hogy eddig otthon volt, s ki volt szolgálva. Azt is elmondta, hogy mondókáztak, s Lillácska kijavította, hogy nem jól van a könyvben a mondóka, mert mi másként tanultuk. Szóval ez olyan dicséret féle volt.
Nos, aggódós anyuka egy kicsit megnyugodott. Lillácska hazafele elmesélte, hogy voltak sétálni, "megkerültük az egész óvodát".

Köszönöm szépen a sok kedves hozzászólást!! Bízom benne, hogy holnap is sikerül időben és sírás nélkül megérkeznünk. S remélhetőleg hamarosan én is megszokom az ovis életet.

Első ebéd az oviban

Ma evett először Lilla az oviban ebédet. Illetve, hogy evett-e, s mennyit azt talán sosem fogom megtudni igazából. S gyanítom a többi napon is így lesz ez. Az óvó néni azzal fogadott, hogy beszélhet-e velem pár percet. Persze. Kérdezte, hogy Lilla mennyire eszik otthon önállóan, mert ott nem akar, s azt mondta, hogy anya mindig ül mellette s eteti. Mondtam, hogy tud egyedül enni, de van amikor nem hajlandó. Azt mondta, hogy hagyjuk egyedül, mert nekik nincs idejük ennyi gyereket etetni. Ez jogos, ettől féltem is, csak így elég durván hangzott. 
A másik pedig az volt, hogy beszélgessünk el arról otthon, hogy nem szabad felnőttekre kinyújtani a nyelvét, mert rájuk is kiöltötte. Na, ezen meglepődtem, ilyent tényleg nem szokott. Hazafele kérdeztem Lillától, hogy is volt ez a nyelvöltögetés. Azt mondta, csak lenyalta a szájáról az ebédet. Hát nem tudom. Bújt hozzám, ölelt, de nem sírt, jó kedvű volt, örült nekem. Itthon aztán evett egy kis ebédet. (ugyan miért?)


Valószínűleg én vagyok kissé érzékeny most, de eléggé elkeseredtem. Nem tudtam a gyerekemet önállóságra nevelni. Ráadásul szemtelenkedik is (tényleg nem csinált még ilyent, nem is tudom honnan vette ez a nyelvöltögetést). Sőt, ha azt vesszük, még megszülni sem voltam képes, hiszen császárral született. 
Na jó, Neki nem mutatom, hogy nálam valami nem stimmel. Remélem nem is veszi észre rajtam. Igyekszem vidám lenni, s a jó oldalát nézni az ovinak.


Köszönöm a tegnapi hozzászólásokat, nagyon jól esett. Aranyosak vagytok!!! Holnap már biztosan jobb lesz minden, csak ma egyébként is feszült vagyok.


Szép napokat mindenkinek!

Beszoktatás

Gyakorló anyukák, ne kíméljetek! Szívesen fogadom a tanácsokat.
Igaz, már második hete, de valójában csak 4. napja "járunk" az oviba. S ezzel nincs is gond. Persze az is igaz, hogy 1/2 10-től 1/2 12-ig volt Lilla mindegyik nap az oviban. Ma 15 perccel korábban vittem, s 5 perccel később mentem értem, mint ahogyan szoktam. Eddig ugyanis mindig kint voltak az udvaron amikor odaértem. Gondoltam, legalább menjen be a többiekkel együtt, azt is meg kell tanulnia. Ha már ebédre nem maradhat. (mert túl sokan vannak). Eredetileg ma már ott aludt volna, de más ok miatt ki kellett még vennem holnapra szabit, ezért csak holnap alszik ott. Illetve talán még holnap sem, mert az óvónéni kérte, ha meg tudjuk oldani, akkor menjünk érte 1/4 1-re. Rendben van, csak ebben nem nagyon látom a beszoktatást. Mert szerintem az inkább mély vízbe ugrás, hogy holnap is csak maximum 3 órát lesz ott, csütörtökön pedig már ott ebédel, ott alszik, sőt reggel 6-ra viszem.
Visszatérve a mai napra. Mikor 1/2 12 után 5 perccel megérkeztem, már az ebédhez készültek (tegnap olyankor még az udvaron voltak). Lilla felöltözve ült az egyik asztalnál, s azzal fogadtak, hogy nagyon sírt, mert azt hitte nem megyek érte. Lillácska nyakamba ugrott, s nem is engedte, hogy letegyem, cipeltem hazáig. Útközben persze már jó kedve volt, s igazából akkor sem sírt, amikor én odaértem. Otthon viszont megkaptam a magamét. Félig már átöltöztünk, amikor letépte magáról a ruhákat, s nem engedett feladni magára semmit. Csak sírt, sírt... Én pulóverben majd meg fagyok, s aggódtam, hogy meztelenül rohangál Lilla a lakásba. Nem használt azonban sem szép szó, sem könyörgés, sem mesemegvonás. Tudom, ilyenkor át kell ölelni, megnyugtatni. Na, de ez sem ment. Nem engedte, hogy felvegyem, hiába kérdeztem mi  a baj. Iszonyú fél óra volt. Akkor aztán elfáradt, s végre az ölembe kuporodott. Nagy nehezen megnyugodott, s mintha mi sem történt volna. Én viszont nem nyugodtam meg. Hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni? Vagy azt, amikor pl a múlt héten az oviban semmi gond, de délután a cipőboltban olyan hisztit lecsapott, hogy többet nem merek odamenni vele. Tudom, így jön ki rajta a feszültség, de hogyan lehet ezen segíteni. Hiába kérdezgetem, nem nagyon mesél, illetve ha mesél, nehezen tudom eldönteni, hogy mi az igazság. Pl ma miután megnyugodott, ebéd közben azt mondta, az oviban megette a gyurmát, de nem vették észre. Aztán azt mondta, az udvaron vette ki a szájából  a gyurmát, majd pedig azt, hogy lerakta a szőnyegre a gyurmát. Nagyon rossz érzés, hogy nem tudom mi történik vele, mi zajlik benne, mit csinál. Pedig még csak napi 2 órákat voltunk távol.

Bocsi, ez most egy ilyen bejegyzés lett.

Szép napokat mindenkinek!

Első/második nap az óvodában

Most egy kép nélküli rövid beszámoló következik. Mert igen, ma már a második napja ovis az én kislányom. Hihetetlen! Igaz, még csak 1,5 órát töltött bent ma is és tegnap is, de már anya nélkül. Egyik szemem sír, a másik nevet. Ugyanis délelőtt mikor megérkeztünk az oviba (1/2 10-re kellett mennünk) mindkét nap átöltözés után egyből ment Lillácska a terembe. Semmi nyakazás, ami a "papa-mama" óvódás napokon mindennapos volt. Szinte puszit is csak kérésre kaptam, amikor elmondtam, hogy most elmegyek, s majd jövök érte. Úgy tűnik jól érzi ott magát. Az óvónénik szerint nincs semmi gond vele, bár egyenlőre még egyedül játszik, nem a társakkal. Tegnap egy könyvvel a kezében futott elém, amikor mentem érte, hogy azt olvassam el neki. Otthon pedig elmesélte, hogy a polcokon egy könyv sincs, csak az a 3db volt, amit én is láttam. Ma pedig kint voltak az udvaron, amikor megérkeztem, s láthatóan meglepődött, amikor észrevett.
Örülök, hogy jól érzi magát, de egy kicsit mégis szívszorító érzés. Azért a neheze, az ottalvós, korán idnulós rész még hátra van. Az majd jövő héten kedden kezdődik.

Egy kép két kihívásra

Túl vagyunk az első 2 nehéz napon. Tegnap reggel Lillácskát sikerült még félálomban félig felöltöztetnem. Aztán mikor felébredt, bizony sírni kezdett, hogy még kicsit hadd aludjon. Majd a szívem szakadt meg, de hát indulni kellett. Mire a cipő is a lábára került, már jobb kedve lett. S bár anyukáméknál (6ra már ott kellett lennünk, hogy beérjek a munkahelyemre) még visszaaludhatott volna, mégsem tette. Máris hívta apukámat játszani.
Sajnos ebédre csak keveset evett, s nem is aludt el utána. Remélem ez még változni fog. Viszont délután örömmel üdvözölt, s nyakazott. (Ez az én kiváltságom maradt!) Mire hazaértünk azonban már nagyon nyűgöske volt. Hiába, kimaradt az alvás, fáradt volt. Este viszont hamar elaludt.

Ma már sokkal nehezebben ment a felkelés. Annyira sírt szegénykém, s ami ruhát félálmában sikerült ráadnom, azt dühében szint mind levette magáról. Csak sírt és sírt, s láttam a szemében az irántam érzett haragot, mert ő otthon akart maradni, s aludni. Nagyon kellett tartanom magam, hogy én ne kezdjek el sírni. Mire a kocsiba kerültünk, azért újra jó kedve lett, s az utat végigcsacsogtuk mamáékig. Délelőtt kicsit pihent, de nem aludt el. Sem ebéd után nem aludt. Így este még korábban zuhant álomba, mint tegnap.

Tudom, kitartás.


Mutatok egy oldalt, amit 2 kihívás összevonásával készítettem. Remélem így is elfogadható, de ha nem, akkor is jó volt elkészíteni.
Osli apák napi játékra hívott bennünket. Janka pedig egy készlettel ajándékozott meg minket névnapja alkalmából! Isten éltesse sokáig. Ezzel a készlettel hirdetett játékot.
Így készült el ez az oldalam, ami arról szól, hogy Lilla megszületésével egy apa is született.

Na, most futok, hogy minél előbb le tudjak én is feküdni. Azt hiszem holnap kicsit korábban kezdem keltegetni Lillát. Eddig úgy próbáltam, hogy hagytam az utolsó percig aludni, de gy tűnik ez nem jó taktika volt.


Szép napokat mindenkinek!

Köszönet + Cewe nyeremény

Nagyon meglepődtem, s meghatódtam az előző bejegyzésemhez írt hozzászólásokon. Ennyi kommentet még nem is kaptam. Jó tudni, hogy mégis vannak olvasóim, s a hozzászólásotok bizony egy kis megerősítést is adott nekem. Köszönöm a biztató szavakat. S még egyszer hangsúlyozom, nem várok el senkitől sem hozzászólásokat, de tényleg elbizonytalanodtam a blog létjogosultságát illetően. (mert saját magamnak írok külön naplót)

Most mutatok egy oldalt, amit abból az egyik készletből alkottam, amit 2 hete nyertem a Cewe babás kihívásán. Illetve a kupont nyertem, s ez az egyik készlet amit megvásároltam. köszönet ezért, s minden segítségért Krissznek.

Ez a készlet.

S ez az oldalam.

S van egy kérdésem is. Az utóbbi időben több ehhez hasonló sok fotós oldalt is készítettem. (ezeket itt nem mutattam meg, mert többnyire családi fotók) 3600x36000 méretű 300as felbontásúban készítem az oldalt, s ezt kicsinyítem le 600x600-asra. Ezután 10X13 cem-es fényképként hívattam elő. Vagyis 10x10 cmes fotót kaptam. Sajnos így főleg a betűk olyan picik, hogy szinte élvezhetetlen. (eredetileg 12-es betűmérettel írtam).
Mit gondoltok, ha 13x18 as méretben hívatom elő, az már élvezhetőbb lesz? Vagy mit kellene megváltoztatni? ti hogyan hívatjátok elő a digi képeiteket?