SZünet

Nagyon régen írtam ide utoljára. Az elmúlt időszakban szinte csak a CT "munkáim" bemutatására korlátozódtak a bejegyzéseim. Most pedig Nathalie is nyári szünetet tart, így nincs "kötelező" bemutatni valóm. Ez jól jött nekem, mert valahogy egyre nehezebb volt időt szakítanom az alkotásra, a blogolásra.
Most meg olimpiai lázban égek én is, s ilyenkor késő este a napi eseményeket nézem vissza.

Azért nem szeretném elhanyagolni ezt a blogot.
Két dolgot meg is osztok gyorsan minden kedves olvasómmal.

Az egyik: hagyományos album készítésébe kezdtem!!!! Eddig mindig csak csodáltam a gyönyörűséges scrap oldalakat, amik nem digitálisan készültek. Számomra ezek utánozhatatlanok voltak. Aztán gondoltam egyet, s szülinapomra megleptem magam egy online tanfolyammal. A scrapbook.hu-n Timcsoca vezeti az oktatást. Ez már a 3. hetünk. Egy 10 oldalas albumot készítünk el Timcsoca segítségével. 2-3 naponta kapjuk az új leckéket. Bár nem vagyok napra kész, de haladok. S tényleg nem gondoltam volna, hogy egyszer az én kezeim közül is kikerül majd egy ilyen szépség. Fantasztikus érzés!
Megmutatom a borító oldalt.

A másik, amit szeretnék megosztani Veletek, egy olvasmányom. Valamikor a blogírásom elején írtam én könyvekről is.
Lassan 2 hónapja, hogy részt vette egy játékon a neten, s nyertem egy regényt. Vasas Judit első könyves író alkotása egy kalandregény. Címe: Mah-ree Nok
Bevallom, a kalandregények nem igazán vonzanak, de miután megkaptam a könyvet (pont a szülinapomon) kíváncsiságból beleolvastam, hogy mégis milyen. S annak ellenére, hogy épp egy másik regényt olvastam, nem tudtam letenni. Esténként, mikor már minden elcsendesült a lakásban, leültem, s faltam az oldalakat.
A történet főszereplője 5 gyerek, akik hihetetlen kalandba keverednek egy régi indián varázskönyv által. A cselekmény igazán mozgalmas, s aki figyelmesen olvas, sok hasznos, megszívlelendő dolgot is talál a sorok között. Nem tudom pontosan megfogalmazni, hogy mi is ragadott meg engem annyira ebben a műben, a tartalmat pedig szándékosan nem akarom leírni. Viszont akinek felkeltettem az érdeklődését, annak megmutatom a könyv borító oldalát, s egy link, ahol megvásárolhatjátok. Ha valaki elolvasta kíváncsi lennék az Ő véleményére is.

Gyógyulunk

Csütörtök délután már nem volt láza Lillának, s bár az antibiotikumot még ma is kellett bevenni, már egészen jól volt. Tegnap és ma tehát maximálisan kiélveztük az együttlétet. Olyan jó volt. Gyurmáztunk, olvastunk, pakolgattunk, játszottunk, ebéd után jó nagyot aludt is Lillácska.... Szóval köszönöm mindenkinek az együtt érzést.

Ez alatt az egy hét alatt volt időm olvasni is. Elizabeth Gilbert : Eat, pray, love című könyvét kezdtem el.

Nekem nagyon tetszik. Az írónő 3 helyszínen - Itália, India, Indonézia - átélt élményeivel ismertet meg minket a könyvben.Könnyen olvasható, humoros, érdekes, s nagyon sok át/tovább gondolásra alkalmas témát vet fel. Mindenkinek őszintén ajánlom. Van még pár fejezet hátra, de ha kiolvastam, szeretném megnézni a belőle készült filmet is. Kíváncsi vagyok hogyan dolgozták fel.

Végül pedig Azur újabb mesebeli készletét is megmutatom Nektek. Íme:

Kapható:  Coolscrapsdigital


Az első oldalam nekem is mesebelire sikeredett.

A második pedig egy egyszerűbb lett.

Szép napokat mindenkinek!

Olvasni jó!

Olvasni jó! Én legalábbis már gyerekkoromban is szerettem olvasni. S nagyon örülök neki, hogy Lillácska is szereti a könyveket. Sokat olvastat, s Ő maga is "olvas". Bár már gondolkodtam rajta, hogy ezt vajon genetikailag örökölte-e, mert sajnos az én kezemben nem igazán lát könyvet. Csak akkor tudok leülni olvasni, ha már este nyugodtan alszik az ágyikójában. S azt is be kell vallanom, hogy a scrapbook bizony az olvasástól veszi el az időmet.
S hogy most miért írtam ezt le? Mert Giny, Noncsi és eagleszem is kíváncsi lett arra, mit olvasok én most. Illetve egészen pontosan, egy játékra hívtak. A játék lényege, hogy a jelenleg olvasott könyv 161. oldalának 5. mondatát másoljuk be, aztán adjuk tovább a stafétát 4 embernek.

Most egy zsidó orvosnő leveleiből összeállított életrajzi regényt olvasok. A leveleket főleg gyermekeinek írta 1943-44-ben a Gestapo börtönéből. Tudom, nem felemelő téma, de mindig érdekeltek a zsidóüldözéssel kapcsolatos történetek.
A könyv címe: Martin Doerry: "Megsebzett szívem" Lilli Jahn élete 1900-1944

161. oldalának 5. mondata pedig a következő:
"Tudom, nem kell Neked hangsúlyoznom, hogy ez az élmény és ez a sorsfordulat neki is kemény vívódásába került, százszor kérdőre vonta magát, de végül mégis szívvel-lélekkel, minden idegszálával igent kellett mondania erre a szerelemre."

Akiknek szeretném továbbadni a stafétát:
Christine
Elizakitti
Jociandi
sztrega
Timo

Búcsúzóul még annyit, hogy Cheri blogján egy freebiet talál aki oda látogat. A legújabb kitje ugyanis tele volt Desney figurákkal, s ezt végül nem merte áruba bocsátani (szerzői jogok), a figurák nélküli készletet viszont közkinccsé tette.

Szép napot mindenkinek!

Ünnepi könyvhét

A könyvhét alkalmából most két gyerekkönyvre szeretném felhíni a figyelmet. Ezek nem most jelentek meg, de talán van aki még nem ismeri őket. Lillácska sokszor nézegeti mindegyiket, tetszik neki. S persze nem csak neki, nem véletlenül választottam ki őket. A könyveket ugyanis általában én nézem ki, s alkalomkor ezekből kérünk a nagyiktól, rokonoktól. Így gyűjtögetjük a sorozatokat össze. Az Anna Peti könyvekről és Ruffiról már egy korábbi bejegyzésben írtam.

Tulajdonképpen most nem is két könyvről, hanem 2 típusról beszélek.
Az egyik a "Nézd meg ki bújt el itt?" sorozat. Ezek olyan 8 oldalas leporello jellegű könyvek, amelyeknek minden oldalán egy-egy kihúzható fülecske van. Azon kívül, hogy a kicsik nagyon szeretik a bújócska játékot, rengeteget lehet belőle tanulni. Nagyon szépen illusztrált könyvek, s sok-sok állatot mutat be az élőhelyén. Nekünk megvan a sorozat (azt hiszem) minden része: tanyán, tónál, erdőn, mezőn.

A másik típusú könyv a "Forgasd a korongot ...találd meg a". Itt egy papír korongot kell tekergetni, s a kis ablakokon láthatóak lesznek az állatok. S persze 8 oldalon keresztül más és más állat. Összesen (ha jól számoltam) 40 állat kis képét találhatjuk meg benne, köztük pl a hód, menyét, s a nevük is mellé van írva. Kis történet tarozik itt is hozzá, s tündéri az illusztráció.

Ebből van egy olyan is nekünk, ami a házat mutatja be. Konyha, fürdőszoba....

Szóval akinek 2 év körüli gyermeke van, annak bátran ajánlom ezeket a könyveket.

Ui. Ma megint sütöttem kakaós csigát. Ha valakinek nincs meg a recept, s érdekli, szóljon bátran.

Szép napokat mindenkinek!

Olvasni jó

Nagyon szeretek (szeretnék) olvasni. Már gyerekkoromban is betűfaló voltam. Volt egy érdekes szokásom is. Amikor befejeztem egy könyvet, az utolsó oldalt sosem aznap olvastam el, hanem mindig csak másnap. Mindig arra gondoltam, hogy én milyen hamar elolvasok egy könyvet, s milyen sok időbe telhetett azt megírni.
Hogy éppen mit olvasok, az hangulat kérdése. Van olyan könyv, ami felkeltette az érdeklődésemet, aztán mégis 3-szor kellett nekirugaszkodnom mire elolvastam. S van (volt) olyan, amit 1-2 nap alatt felfaltam. (amikor még több időm volt olvasni). Sokszor több könyvet olvasok párhuzamosan, de azok általában különböző műfajúak.

Nagyon örülök neki, hogy kislányom is szereti a könyveket. Mostanában ha leülünk közösen játszani, akkor nem játékot vesz elő, hanem könyvet hoz, s azzal telepedik az ölembe.

Egyik könyvtáros ismerősömtől kaptam egy emailt, amiben egy könyvekkel kapcsolatos játékra hívja fel a figyelmet. Veszíts el egy könyvet! Érdekes. Megoszlanak róla a vélemények, ez a honlapon is látható.

V. Kulcsár Ildikó

Ma Lilla megint hosszan aludt délután, s mivel vasárnap volt, pihenéssel töltöttem ezt az időt. Olvastam. V. Kulcsár Ildikó:Királynők vendége voltam című könyvét.
Nekem nagyon tetszik az írónő stílusa. A Nők Lapjában is szeretem a cikkeit.
Erről jut eszembe. Nők Lapja. Szeretem ezt az újságot. Anyukámnak jár, s mióta Lilla megszületett, én is olvasom. Eleinte a délelőtti szopizások alatt olvastam el egy-egy cikket belőle, mert olyankor Lilluka általában bealudt a kezemben, de amint letettem az ágyába felébredt. Mivel elég rossz alvó volt, ezért inkább ilyenkor nem tettem le. Szopizáskor magam mellé készítettem egy lapszámot, s mikor elaludt kicsit olvastam. Később már csak esténként tudtam olvasni, amikor Lilla már a kiságyában aludt. Így aztán hamarosan aktuális számot, a húsvétit fogom olvasni, csak éppen egy évvel korábbi évfolyamot.
Visszatérve a könyvre. Szerintem érdekes világot mutat be, s nagyon színesen az írónő. Egy-egy királynős interjú kapcsán az adott országot, illetve az ott tett látogatása során tapasztaltakat, érzéseit osztja meg a maga humoros stílusában.
Tavaly ősszel a mi kis városunkba is ellátogatott Ildikó, egy könyvbemutatóra. Kértem tehát egy óra kimenőt apától, rábíztam Lillát, s elmentem meghallgatni. Tovább tartott egy óránál, de megérte ottmaradni. V. Kulcsár Ildikó már nem 20 éves, de nagyon lendületes, közvetlen, humoros emberke. S nagyon tetszik a pozitív életszemlélete. Amit nem is titkolt, hogy szándékában áll továbbadni. A találkozóra igazából azért mentem el, hogy anyukámnak megvegyem, s dedikáltassam az új könyvét. Mint írtam, a cikkeit már olvastam, de korábbi könyveit még nem. S azután kölcsönkértem anyukámtól egy régebbi könyvét. Hát ez volt a királynős, amit a napokban kezdtem el olvasni.
S most, hogy olvastam, újra eszembe jutott az a találkozás. S amiket ott hallottam Tőle. S igen, igaza van. A pohár legyen mindig félig tele, s nem félig üresen. Mostanában ezt Lillukával kapcsolatban sokszor megélem. Mert vannak nehézségek, akár kudarcok is. S erről nem igazán beszélnek a kismamák. Mert mindezt elnyomja az a kimondhatatlan boldogság, hogy van egy (vagy több) gyermekünk, aki a nyakunkba csimpaszkodik, elolvaszt egy mosolyával, látványosan mókázik, vagy épp csendesen ügyködik... Mostanában egyre gyakrabban élem át ezt az érzést.
Igen, vannak nehézségek, nem minden megy mindig elképzelés szerint, de van egy gyönyörű, egészséges kislányom. Köszönöm Uram!

Mese

Lilla Karácsonyra megkapta Bartos Erika egyik könyvét, az Anna, Peti sorozatból. Többen ajánlották már nekem ezt a könyvet, de nekem nem tetszett igazából, túl sematikusnak tartottam a rajzokat. Van egy másik sorozat, "ahogy Rufi látja".


Nekünk a ház, és a játszótér van meg. (eddig). Ezekben nagyon szép rajzok vannak. (szerintem), s Lilla is szereti. Minden apró részletet megnézünk, megbeszélünk rajta. Azért is szeretem ezeket a könyveket, mert nincs benne mese. Lilla ugyanis nem tűri, hogy olvassam is a szöveget a könyvekből. Beszélni lehet róla, Ő is mondja, én is mondom.
Most azonban valami megváltozott. Az Anna Peti könyvből Lilla kérte, hogy olvassak. Most már mondja is, hogy melyiket. A "hóemberes" a kedvence. S azóta más könyvekből is olvastat.
Szóval tényleg igaz mind az, amit erről a könyvről mondanak.
Egyébként nekem még Füzesi Zsuzsa rajzaival illusztrált könyvek tetszenek nagyon.