Névnap

Rendszeres olvasók

2010. szeptember 25., szombat

Heti események


Mostanában alkotói válságban szenvedek. Ha volt is időm a napokban leülni a gép elé, csak rakosgattam a fényképeket, de sehogyan sem állt össze belőle oldal.
Igaz, sokszor még a számítógéphez sem ültem le, mert vagy Lillácska nem tudott elaludni, vagy én is alig vártam, hogy ágyba zuhanjak.
Rendszeres olvasóimnak most leírom mi is történt az elmúlt pár napban.
Azt hiszem ott hagytam abba, hogy a láz elmúltával Lilla már sokkal jobb kedélyű lett, viszont szombaton elkezdett köhögni. Így az új hetet a papa-mama óvódában kezdtük. Milyen jó, hogy tudok számítani a szüleimre! Bizony nagy segítség ez.
Kedden délután mentünk először ovi balettra. Heti 2 alkalommal van, fél óra, s amire mi mentünk, az kifejezetten kiscsoportosoknak szól. Igazából ez olyan tartásfejlesztő, zenés, csoportos mozgás. Szerintem a legtöbb kislány, de az enyém biztosan szereti a zenét, szeret táncolni, pörgölődni. S amikor beiratkozáskor megnéztük a tükrös termet, hát ki sem akart onnan jönni. Szóval az első foglalkozás a múlt héten csütörtökön volt, de akkor még lázas volt Lilla, így nem mentünk. Mivel ez volt az első alkalom számára, ezért még én is bementem vele. Aranyos volt a sok pici. Nyújtógyakorlatokat végeztek, szökdécseltek, pókmászás, nyusziugrás... Lilla aranyosan választott is párt magának, amikor kellett. S a lényeg, nagyon élvezte az egészet.
Másnap már mentünk oviba, mert tudtam, hogy akadályverseny, arcfestés és ugráló vár is lesz. Nem akartam, hogy ezekből kimaradjon Lillácska, s végül is már hétfőn mehetett volna ovi.
Amikor mentem érte délután, egy gyönyörű pillangót vittem haza a hintáról. Arcfestésen ugyanis lepkét varázsoltak az én tündérkémből. Profi fotós is volt (micsoda üzlet) majd lehet képeket rendelni. Addig is, mutatok most egy házi képet. (amúgy sem tudok most scrap oldallal szolgálni)



Este, vacsi közben megtudtam az állomásokat is. Ősz Anyónál felelős kérdések voltak (nem találós kérdések, erre direkt rákérdeztem!) Hamupipőkének segíteni kellett megkeresni az elveszett cipőjét.
Piroskának kigurultak az almák a kosárából, miközben menekült a farkas elől, azt kellett összeszedni. Holle anyónál a megsült cipókat kellett kosárba szedni. Csizmás kandúrnak segítettek a zsákokat a malomba bevinni, Babszem Jankónál pedig a 3 fejű sárkányt kellett ledobálni. (Ezt Lilluka kihagyta, mert félt tőle)
Felkészültem lélekben, hogy közelharcot kell majd vívni azért, hogy a fürdésnél a pillangó elrepüljön Lillácska arcáról. Már majdnem kezdődött a hiszti, de végül megegyeztünk, ha lesz még ilyen, akkor újra pillangó lesz Lilla.
Csütörtökön megint balett volt. Akkor már szépen egyedül bement az én kis/nagylányom. S a foglalkozás végén örömmel hozta a matricát, amit kaptak jutalmul. Nem kis türelem kell játékosan fegyelmezni, s „munkára” ösztönözni ezeket a picúrokat, de ennek az oktatónőnek nagyon jó híre van itt a környékünkön, s nekem is pozitív volt az első benyomásom.
Péntek reggel aztán megint hisztis indulás volt. Lilla nem akart oviba menni. Pedig úgy tűnt szépen felébredt, de a cipőnél már rájött, hogy mégsem, mert mindig sokáig kell várnia rám. Rugdalta le magáról a cipőket, így végül cipővel a kezemben indultunk el. Az ovi előtt kicsit megnyugodott, a kapuban sikerült ráadnom a cipőt. Bent azonban nem akart elengedni. Végül az egyik ügyeletes ovónéni felvette, hogy együtt nyissák ki az ajtót, s nézzék meg, megérkezett-e Noémi néni. Szegény Lillácska csak sírt, hogy „anyával akarok...” Nagyon rossz volt így otthagyni. Ilyen még nem is volt. Képzelhetitek hogy telt a napom? Végül persze megnyugodott, s én is, amikor délután mentem érte, s az óvónő elmondta, hogy nem volt vele egész nap semmi gond.

Hát ez történt velünk.

Ez a bejegyzés elég hosszú lett, ezért a hétvégéről majd legközelebb írok.

Szép napokat mindenkinek!

3 megjegyzés:

do írta...

De jó! Ilyen balett lehetne nálunk is. Örülök, hogy alakultok! a köhögést és a sírós reggelt sajnálom.

Puzsi írta...

Ez jó kis program lehetett, biztos nagyon élvezte Lilla. (A felelős kérdések a kedvencem.) A pillangót igen, az nagyon látszik a szemén! Az ovibalett pedig szuper. Annyi tartáshibás fiatal lány van, ha csak ebben segít már nyertetek. A pénteki nehéz indulás rossz lehetett, sajnálom. És persze kíváncsian és reménykedve, hogy egyre jobban megy ez az ovidolog Nektek, várom a folytatást.

Juma írta...

Mostanában nem igazán vendégeskedtem blogokon, ezért nagyon örültem az írásodnak. Szép kis pillangód van!
Hát, igen az ovi! A szülők szíve egész nap megszakad, miközben a kis gyöngyszemek kedvesen eljátszogatnak:-)) Vígasztallak, ez az idő is elmúlik! Nagyon rohannak az évek és hamar felnőnek! De addig és mindig sok-sok szép dolog történik velük-velünk:-)))))
Problémamentes szép napokat kívánok!