Névnap

Rendszeres olvasók

2010. szeptember 2., csütörtök

Első/második nap az óvodában

Most egy kép nélküli rövid beszámoló következik. Mert igen, ma már a második napja ovis az én kislányom. Hihetetlen! Igaz, még csak 1,5 órát töltött bent ma is és tegnap is, de már anya nélkül. Egyik szemem sír, a másik nevet. Ugyanis délelőtt mikor megérkeztünk az oviba (1/2 10-re kellett mennünk) mindkét nap átöltözés után egyből ment Lillácska a terembe. Semmi nyakazás, ami a "papa-mama" óvódás napokon mindennapos volt. Szinte puszit is csak kérésre kaptam, amikor elmondtam, hogy most elmegyek, s majd jövök érte. Úgy tűnik jól érzi ott magát. Az óvónénik szerint nincs semmi gond vele, bár egyenlőre még egyedül játszik, nem a társakkal. Tegnap egy könyvvel a kezében futott elém, amikor mentem érte, hogy azt olvassam el neki. Otthon pedig elmesélte, hogy a polcokon egy könyv sincs, csak az a 3db volt, amit én is láttam. Ma pedig kint voltak az udvaron, amikor megérkeztem, s láthatóan meglepődött, amikor észrevett.
Örülök, hogy jól érzi magát, de egy kicsit mégis szívszorító érzés. Azért a neheze, az ottalvós, korán idnulós rész még hátra van. Az majd jövő héten kedden kezdődik.

2 megjegyzés:

do írta...

Kívánom, hogy ilyen zökkenőmentesen menjen a nehezebb rész is. Hajrá! Ezt az egyik szemem sír a másik nevet érzést nem lehet megszokni. Rékát legalább olyan nehéz volt otthagynom, mint Kinit anno, de tudom, hogy ott jó nekik, én meg értük dolgozom.

Juma írta...

Nagyon örülök, hogy az első benyomások azért egészen pozitívak!! Látod milyen érdekesek vagyunk mi anyák, egyikünk azért pityereg, mert a gyereke pityereg, a másikunk azért,mert örömmel megy be!! Egy dolog biztos, mindig a mi kisgyerekünk marad!!! Nagyon szorítok, hogy problémamentesen teljék a jövő hét!
Jövök és olvasom:-))))))))))))))