Gyakorló anyukák, ne kíméljetek! Szívesen fogadom a tanácsokat.
Igaz, már második hete, de valójában csak 4. napja "járunk" az oviba. S ezzel nincs is gond. Persze az is igaz, hogy 1/2 10-től 1/2 12-ig volt Lilla mindegyik nap az oviban. Ma 15 perccel korábban vittem, s 5 perccel később mentem értem, mint ahogyan szoktam. Eddig ugyanis mindig kint voltak az udvaron amikor odaértem. Gondoltam, legalább menjen be a többiekkel együtt, azt is meg kell tanulnia. Ha már ebédre nem maradhat. (mert túl sokan vannak). Eredetileg ma már ott aludt volna, de más ok miatt ki kellett még vennem holnapra szabit, ezért csak holnap alszik ott. Illetve talán még holnap sem, mert az óvónéni kérte, ha meg tudjuk oldani, akkor menjünk érte 1/4 1-re. Rendben van, csak ebben nem nagyon látom a beszoktatást. Mert szerintem az inkább mély vízbe ugrás, hogy holnap is csak maximum 3 órát lesz ott, csütörtökön pedig már ott ebédel, ott alszik, sőt reggel 6-ra viszem.
Visszatérve a mai napra. Mikor 1/2 12 után 5 perccel megérkeztem, már az ebédhez készültek (tegnap olyankor még az udvaron voltak). Lilla felöltözve ült az egyik asztalnál, s azzal fogadtak, hogy nagyon sírt, mert azt hitte nem megyek érte. Lillácska nyakamba ugrott, s nem is engedte, hogy letegyem, cipeltem hazáig. Útközben persze már jó kedve volt, s igazából akkor sem sírt, amikor én odaértem. Otthon viszont megkaptam a magamét. Félig már átöltöztünk, amikor letépte magáról a ruhákat, s nem engedett feladni magára semmit. Csak sírt, sírt... Én pulóverben majd meg fagyok, s aggódtam, hogy meztelenül rohangál Lilla a lakásba. Nem használt azonban sem szép szó, sem könyörgés, sem mesemegvonás. Tudom, ilyenkor át kell ölelni, megnyugtatni. Na, de ez sem ment. Nem engedte, hogy felvegyem, hiába kérdeztem mi a baj. Iszonyú fél óra volt. Akkor aztán elfáradt, s végre az ölembe kuporodott. Nagy nehezen megnyugodott, s mintha mi sem történt volna. Én viszont nem nyugodtam meg. Hogyan kell az ilyen helyzeteket kezelni? Vagy azt, amikor pl a múlt héten az oviban semmi gond, de délután a cipőboltban olyan hisztit lecsapott, hogy többet nem merek odamenni vele. Tudom, így jön ki rajta a feszültség, de hogyan lehet ezen segíteni. Hiába kérdezgetem, nem nagyon mesél, illetve ha mesél, nehezen tudom eldönteni, hogy mi az igazság. Pl ma miután megnyugodott, ebéd közben azt mondta, az oviban megette a gyurmát, de nem vették észre. Aztán azt mondta, az udvaron vette ki a szájából a gyurmát, majd pedig azt, hogy lerakta a szőnyegre a gyurmát. Nagyon rossz érzés, hogy nem tudom mi történik vele, mi zajlik benne, mit csinál. Pedig még csak napi 2 órákat voltunk távol.
Bocsi, ez most egy ilyen bejegyzés lett.
Szép napokat mindenkinek!
4 megjegyzés:
Sajnálom, hogy ilyen nehezen megy a dolog az ovival.
Legyél vele türelmes, de azért ne engedj meg mindent.
Ne faggasd, majd ha akar, mesél...Nálunk ez eleinte, mindig akkor esett meg, mikor fürödtünk, aztán szépen beállt, hogy ahogy találkozunk, már ontja is az infókat, hogy mit csinált, mit evett stb.
Legyél kicsit "erőszakosabb" és kérd, hogy benn ehessen, akkor tudsz neki egy konkrét időpontot mondani, azaz, hogy ebéd után ott vagy érte.
Ez fontos egy gyereknek nagyon. Néha én is kések pár percet és az 5 éves fiam bizony ott toporog az ajtóban szemrehányó tekintettel, hogy már nagyon vártalak.....
A hiszti...életkori sajátosság....benn igyekszik megfelelni, viselkedni....otthon pedig kiereszti a gőzt.
Ha lemúlik a bizonytalansága, ez is meg fog oldódni, hidd el!
Kitartást kívánok mindkettőtöknek!
Szerintem is mély víz. Nálunk először volt ott evés aztán ott alvás és bevált mindkettőnél. Ne haragudj, de szólj rájuk, hogy ne ők öltöztessék a gyerkőcöt, mert így szegény joggal hihette, hogy nem mész, hiszen Ő már föl van öltözve és az a menést jelenti.
Te pedig nyugodj meg. Kell annak a lányzónak az önálló saját élet. Mosolyogva kérdezgesd, milyen volt, hogy érezte magát. Mesélj neki arról milyen volt mikor Te voltál ovis. Sokat segít!
Hisztire jól bevált recept a figyelemelterelés. Például otthon Te nekiállsz játszani és akkor figyeld meg abbahagyja és játszik veled. Egyenlőre meg van sértve, amiért otthagyod, türelem sokkal jobb lesz!
Cipőbolttal ne foglalkozz, nyilván láttak már gyereket. Hidd el a többi is ezt csinálja :D
Kitartás!!!
Hú, nem könnyű. Viszont én azt veszem ki a szavaidból, hogy agyon aggódod magad. Amit totál megértek, de ezt Lilla tökéletesen leveszi, és az egyébként is nehéz helyzetben pláne bizonytalanul érzi magát. Ha jól látom, (mert persze lehet, hogy tévedek), akkor a legfontosabb, hogy csak nyugodtnak, vidámnak és bizakodónak lásson. Ehhez persze tehetség kell, mert a gyerekek mindent levesznek:) De ha anyján azt látja, hogy a minden rendben, és így kerek a világ, akkor nem fog kiborulni. Óvodák meg olyanok, amilyenek, ezen nem nagyon tudsz változtatni. A hisztire meg szerintem is az a legjobb módszer, ha oda sem figyelve megvárod a végét:)
Egyetértek mindhárom előttem szólóval. Lilláddal annyira szoros a kapcsolatod - én így látom - minden belső rezdülésed megjelenik benne is. És most azt "rezdülöd" felé: aggódom miattad, mi van, lesz Veled az oviban. És mivel tökéletesen érzi a bizonytalanságod hát büntet Téged. Mivel aprócska kislány még, hát olyan eszközökkel amilyenek vannak a tarsolyában. Ne aggódj! (Persze könnyű mondani, tanácsolni, tudom...) Saját történet: nagy fiam a tökéletes beszokást mutatta be az oviban. Nem is volt semmi gond, addig amíg el nem kezdtem dolgozni. Addig imádott menni, bőgött, ha el kellett jönni (!) délután. Aztán én izgultam, aggódtam a munkakezdés miatt és ezt szépen átvette. Csak neki úgy jött le, hogy az ovi rossz. Minden reggel átölelt a karjával és a lábával, az óvónéni szó szerint úgy tépte le rólam. Torka szakadtából ordított, én meg persze nyeltem a könnyeim. A kapuban aztán én is rázendítettem. Két nap után Iringó óvónénink odasúgta, elhúzza a függönyt, lessek be kifele menet az udvari ablakon. Belestem: az én édesem édesdeden játszott a többi gyerekkel, kb. fél perccel azután, hogy ripityomra törte a szívemet. Átragasztottam rá a bizonytalanságom, és így jött ki rajta. Szóval nyugi! Az ovi nem olyan szörnyű hely, lesznek barátai, új élményei. Kitartás Era, gondolok Rátok!
Megjegyzés küldése