Keserédes napok

Kislányom a hónap végén 2 éves lesz. Egyre többször azon kapom magam, hogy gondolatban nosztalgiázom. Múltat idézek. Elkalandozok azon, milyen volt amikor vártam Őt. Amikor a pocakomban ficánkolt. Amikor a megérkezésére készültem. Amikor megszületett. Az első percek, órák, napok, hetek. S már nem is emlékszem az átvirrasztott éjszakákra (pedig tavaly augusztusig minden órában kellett kelnem Hozzá éjszaka).
Hihetetlen ahogy fejlődik a kis értelme, s hogy már hónapok óta folyamatosan beszél. S beszél, s beszél... Nagyon édes. Tud hízelegni is. Odabújni, átölelni, puszit adni. S ilyenkor mindig elolvadok. Mekkora ajándékot kaptam én Őáltala.
Az evések és altatások mostanában azért csempésznek egy kis ürömöt az örömbe. Nem értem miért kell mindig hosszú-hosszú perceket tölteni a "rábeszéléssel". Úgy tűnik, most ezen a korszakon kell átesnünk. Pár hónap múlva talán már ezt is elfelejtem majd. (remélem!) S akkor jön majd egy új korszak. Amiben gondolom ugyanúgy lesznek nehézségek, s áldásos percek is, mint most is.
Örülök, boldog és hálás vagyok, hogy van egy kislányom!!!


A háttér Aprilmouse&Hanulienka készletőből való, a szöveg Cserháti Zsuzsa ismert dalából. Az ecset kivételével a többi elem a Cewe készlet. (egy korábbi Cewe kihívásra készítettem a képet)