S azért sem, mert sok kitöltetlen perccel rendelkezem. Inkább azért, hogy rendezzem a kavargó gondolataimat, hogy továbbgondoljam a tovatűnő eseményeket, s megőrizzem őket.
Rendszerező típus vagyok, ez a fentiekből is kitűnt talán. Van egy Lilla nevű kislányom, akiről készítettem (illetve folyamatosan készítgetem) egy honlapot.
Ezen Lilla fejlődését szerettem volna illusztrálni, elsősorban az ismerőseink számára.
Saját részemre naplót is írok, amiben a mindennapi eseményeket rögzítem.
Vannak azonban olyan dolgok, amik egyikbe sem illenek be igazán. Arra gondoltam, hogy azokat írom majd ide.
Hogy milyen rendszerességgel, azt még magam sem tudom. Sajnos időből nekem is csak naponta 24 óra jutott. Ennek legnagyobb részét Lillával töltöm. Ő most 22 hónapos. Édes, aranyos, tündéri... kislány. Ugye ismerős? Szerintem mindenki így gondolkodik a saját gyerekéről. Nem mondom (vagy talán majd mondom), nem mindig gondtalan rózsaszínű felhőkön úszkálás a nap. Sőt sokszor borús fellegek lebegnek a fejem felett. A végkicsengés mégis az, hogy ránézek, s elszáll a keserűség.
Az éjszakák maradnak saját szórakozára. Na ilyenkor írom a naplómat, néhány levelet, a honlapot. S utóbbiakat pár hónapja alaposan el is hanyagoltam. Mert "rákaptam" a scrapbookozásra. Eleinte csak olvasgattam, gyönyörködtem mások alkotásaiban Aztán kipróbáltam én is. A digitális formáját tanulgatom, mert a hagyományos szerintem sokkal időigényesebb. Na és kisgyerek mellett elővenni a hozzávalókat? Persze az is indok, hogy nem vagyok ügyes.
Ennek aztán az lett a következménye, hogy az alvásidőm lényegesen lerövidült. Az alkotás öröme azonban kárpótolt.
Azt hiszem bevezetőül ennyi elég is. Lilla amúgy is ébredezik kivételesen extra hosszú (2 órás) alvásából.
Búcsúzóul felteszem ide azt a háttérpapírt amit egyik éjszaka alkottam. Tudom, hogy nem nagy szám, csak kezdő próbálkozás. Csak hogy a sok betű után legyen egy kis színes dolog is.
Szép napot mindenkinek!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése